Amikor egy olasz fiú és egy magyar lány egy harmadik országban ismerkedik meg egymással akkor nem meglepő, ha mindkettőjük hobbija az utazás. 8 közös, gyermektelen év alatt aztán valóban rengeteget utaztunk és többek között ezért is halogattuk mindig a gyermekvállalást. Most, hogy K. már betöltötte az 1 évet mindig jót mosolygok azokon, akik azt mondják, most még a baba előtt szeretnénk valahova elutazni…
Ugyanis mi hármasban a babával többet utaztunk mint korábban. Persze először én is bújtam a szakkönyveket meg a blogokat hogy mit is csináljunk a repülőn, vonaton, autóbuszon illetve a kocsiban, de aztán a dolgok jönnek maguktól. Sőt, bátran állíthatom, ha egészséges a baba, akkor annál könnyebb vele utazni, minél kisebb!
K. 3 hónapos korában ült először repülőn, sziciliai rokonokhoz mentünk. Az út legnehezebb része a dokumentumok beszerzése volt (erről külön blog), meg a cipekedés, hiszen akkor még (mellesleg nagyon okosan!) úgy döntöttünk, hogy a nagy babakocsit visszük (a repülőtársaságok simán felengedik) mert ebben a kocsiban is biztonságosan utazhatott (direkt olyan tipust választottunk, amit be lehetett kötni az autóban) és bárhol bármikor nyugodtan és kényelmesen aludhatott. Mivel szoptattam és tápszert is kapott, így a körülményekhez alkalmazkodva a két táplálást vegyesen alkalmaztuk: mindig akadt egy büfé ahol kézségesen felmelegítették a cumisüvegben lévő vizet, ha meg mégsem akkor a kocsiban megszoptattam. Kiságy még nem kellett: a babakocsiban aludt. Semmi gond nem volt az egész út során, hacsak az nem, hogy vándorutunk során egyszer olyan szállodában aludtunk ahol nem volt lift és emiatt jó sokat kellett cipekednünk, illetve az ókorban még nem gondoltak a babakocsisokra és tolokocsisokra, így pl. Siracusa vagy Noto belvárosában szintén jó sokszor kellett emelgetni a babakocsit. Éppen ezért sokszor átváltottunk a kengurura. Az utat tehát gond nélkül túléltük, az egyetlen negatívum a sok cipekedés volt.
K. alig töltötte be az 5 hónapot, amikor először utaztunk haza, Magyarországra. Autóval tettük meg a több mint 1000 km-es utat. Kényelmes volt, mert a kocsiba mindent bepakolhattunk és sziciliai tapasztalatok alapján még mindig a fekvő babakocsit vittük, bár már lassan kezdte kinőni a kicsi. Mivel olyan trio-t vettünk, aminek a vázára rá lehetett pattintani a babahordozót illetve a babakocsit is, így magunkkal vittük a babahordozót is, ami kocsiülésként illetve babakocsiként is szolgált olyankor mikor nem akartuk a nagy fekvőkocsit magunkkal hurcolni. Ennek következtében az 5 hónapos bébi 3 helyet foglalt el a kocsiban, de megérte! Semmi gond nem volt vele az út során, az otthoni rokonok pedig odavoltak a gyönyörúségtől.
A 7. hónapos K.-val nyaralni indultunk az olasz Alpokba, ez tőlünk olyan 5 órás autóút. Ekkorra már kinőtte a fekvő babakocsit, és a babahordozót is kényelmetlennek találtuk ilyen hosszú útra. Kénytelenek voltunk tehát új dolgokat beszerezni: egy viszonylag dönthető babaülést és egy kisebb, összecsukható babakocsit valamint egy összecsukható kiságyat. Minden bevált, kivéve ez utóbbit: a hazaindulást a kora hajnali órákra terveztük, de egy órás késéssel indultunk mert képtelenek voltunk összecsukni a hiper-szuper praktikus kiságyat. 1 órás küzdelem után végül otthagytuk a roncsokat a szállodában. Pár hónap múlva egy közeli kuka előtt találtam egy ugyanolyan kiságy-roncsot, vagyis nem mi voltunk az egyetlenek akik nem tudtuk összecsukni… 😉
A bébike 9. hónapos korában ismét repcsire szálltunk, kettesben repültem vele haza. A 6 napos rokonlátogató turné alatt a baba 3 helyen, 3 különböző kiságyban aludt, de merem állítani a sok új dologtól mindig annyira fáradt volt, hogy gond nélkül átaludta az éjszakát. Ekkor már rendesen ebédelt és vacsorázott, de mindezt az otthon kapható bébiételekkel nyugodtan meg tudtam oldani. Az utazás során általában próbáltam úgy csinálni, hogy a reptéren jól kifárasztottam, járkáltattam, s amint felszálltunk a repülőre megitattam egy teli cumisüveg tejjel, amitől rendszerint egyből elaludt. Odafelé pl. totál végigaludta az egész repülést.
A legutóbbi utazás sikerén aztán nagyon felbátorodtunk és nagy elhatározásra jutottunk: nekivágunk az USA-nak, szintén rokonlátogatás céljából. K. 10 hónapos volt és az uncsitesómékhoz készültünk, ahol volt egy 15 hónapos baba, vagyis teljesen bababarát volt a házuk és minden szükséges eszköz rendelkezésre állt. Mégis azt mondom, ez az utazás azért keményen próbára tett bennünket. Háztól házig több mint 24 óra volt az út, és odafele K. szinte semmit sem aludt. A nagy időeltolódás is megviselte: minden nap 4.30-kor keltünk, ugyanis a kisasszony addigra már kialudta magát és játszani akart. Gyakorlatilag az egész nyaralás alatt felváltva virrasztottunk vele, folyton fáradtak voltunk. Ráadásul meg is betegedett, iszonyatosan belázasodott. Szerencsére 1 nap alatt kiheverte, de azt az egy napot sikerült végigaggódnunk rendesen. És az a kislány aki itthon már rendesen ebédelt és vacsorázott az ott töltött két hét alatt csak tápszert volt hajlandó elfogadni, meg egy kis gyümölcsöt, semmi más szilárd táplálékot nem akart! Az utat túléltük és hazafelé sokkal jobban sikerült mint odafele:a kisasszony gyakorlatilag végig aludt. Mégis azt mondom, talán ez tényleg túlzás volt. Hazatérve kb. még egy hétig totál össze volt zavarodva az időátállás miatt, szerencsére elkezdett újra rendesen enni. Most egy ideig itthon maradunk… (gondoltam én, de azóta már vidáman megjártuk Párizst egy hétvégére, gond nélkül).
Mindenkinek azt üzenem: hajrá, ne tessék belustulni otthon! A program mindig ugyanaz: etetés, séta, alvás, de nem mindegy hogy az ember hol sétál 😉
Utazás babával: lehet, csak fárasztó!
2010 február 7. | Szerző: olaszhon
Amikor egy olasz fiú és egy magyar lány egy harmadik országban ismerkedik meg egymással akkor nem meglepő, ha mindkettőjük hobbija az utazás. 8 közös, gyermektelen év alatt aztán valóban rengeteget utaztunk és többek között ezért is halogattuk mindig a gyermekvállalást. Most, hogy K. már betöltötte az 1 évet mindig jót mosolygok azokon, akik azt mondják, most még a baba előtt szeretnénk valahova elutazni…
Ugyanis mi hármasban a babával többet utaztunk mint korábban. Persze először én is bújtam a szakkönyveket meg a blogokat hogy mit is csináljunk a repülőn, vonaton, autóbuszon illetve a kocsiban, de aztán a dolgok jönnek maguktól. Sőt, bátran állíthatom, ha egészséges a baba, akkor annál könnyebb vele utazni, minél kisebb!
K. 3 hónapos korában ült először repülőn, sziciliai rokonokhoz mentünk. Az út legnehezebb része a dokumentumok beszerzése volt (erről külön blog), meg a cipekedés, hiszen akkor még (mellesleg nagyon okosan!) úgy döntöttünk, hogy a nagy babakocsit visszük (a repülőtársaságok simán felengedik) mert ebben a kocsiban is biztonságosan utazhatott (direkt olyan tipust választottunk, amit be lehetett kötni az autóban) és bárhol bármikor nyugodtan és kényelmesen aludhatott. Mivel szoptattam és tápszert is kapott, így a körülményekhez alkalmazkodva a két táplálást vegyesen alkalmaztuk: mindig akadt egy büfé ahol kézségesen felmelegítették a cumisüvegben lévő vizet, ha meg mégsem akkor a kocsiban megszoptattam. Kiságy még nem kellett: a babakocsiban aludt. Semmi gond nem volt az egész út során, hacsak az nem, hogy vándorutunk során egyszer olyan szállodában aludtunk ahol nem volt lift és emiatt jó sokat kellett cipekednünk, illetve az ókorban még nem gondoltak a babakocsisokra és tolokocsisokra, így pl. Siracusa vagy Noto belvárosában szintén jó sokszor kellett emelgetni a babakocsit. Éppen ezért sokszor átváltottunk a kengurura. Az utat tehát gond nélkül túléltük, az egyetlen negatívum a sok cipekedés volt.
K. alig töltötte be az 5 hónapot, amikor először utaztunk haza, Magyarországra. Autóval tettük meg a több mint 1000 km-es utat. Kényelmes volt, mert a kocsiba mindent bepakolhattunk és sziciliai tapasztalatok alapján még mindig a fekvő babakocsit vittük, bár már lassan kezdte kinőni a kicsi. Mivel olyan trio-t vettünk, aminek a vázára rá lehetett pattintani a babahordozót illetve a babakocsit is, így magunkkal vittük a babahordozót is, ami kocsiülésként illetve babakocsiként is szolgált olyankor mikor nem akartuk a nagy fekvőkocsit magunkkal hurcolni. Ennek következtében az 5 hónapos bébi 3 helyet foglalt el a kocsiban, de megérte! Semmi gond nem volt vele az út során, az otthoni rokonok pedig odavoltak a gyönyörúségtől.
A 7. hónapos K.-val nyaralni indultunk az olasz Alpokba, ez tőlünk olyan 5 órás autóút. Ekkorra már kinőtte a fekvő babakocsit, és a babahordozót is kényelmetlennek találtuk ilyen hosszú útra. Kénytelenek voltunk tehát új dolgokat beszerezni: egy viszonylag dönthető babaülést és egy kisebb, összecsukható babakocsit valamint egy összecsukható kiságyat. Minden bevált, kivéve ez utóbbit: a hazaindulást a kora hajnali órákra terveztük, de egy órás késéssel indultunk mert képtelenek voltunk összecsukni a hiper-szuper praktikus kiságyat. 1 órás küzdelem után végül otthagytuk a roncsokat a szállodában. Pár hónap múlva egy közeli kuka előtt találtam egy ugyanolyan kiságy-roncsot, vagyis nem mi voltunk az egyetlenek akik nem tudtuk összecsukni… 😉
A bébike 9. hónapos korában ismét repcsire szálltunk, kettesben repültem vele haza. A 6 napos rokonlátogató turné alatt a baba 3 helyen, 3 különböző kiságyban aludt, de merem állítani a sok új dologtól mindig annyira fáradt volt, hogy gond nélkül átaludta az éjszakát. Ekkor már rendesen ebédelt és vacsorázott, de mindezt az otthon kapható bébiételekkel nyugodtan meg tudtam oldani. Az utazás során általában próbáltam úgy csinálni, hogy a reptéren jól kifárasztottam, járkáltattam, s amint felszálltunk a repülőre megitattam egy teli cumisüveg tejjel, amitől rendszerint egyből elaludt. Odafelé pl. totál végigaludta az egész repülést.
A legutóbbi utazás sikerén aztán nagyon felbátorodtunk és nagy elhatározásra jutottunk: nekivágunk az USA-nak, szintén rokonlátogatás céljából. K. 10 hónapos volt és az uncsitesómékhoz készültünk, ahol volt egy 15 hónapos baba, vagyis teljesen bababarát volt a házuk és minden szükséges eszköz rendelkezésre állt. Mégis azt mondom, ez az utazás azért keményen próbára tett bennünket. Háztól házig több mint 24 óra volt az út, és odafele K. szinte semmit sem aludt. A nagy időeltolódás is megviselte: minden nap 4.30-kor keltünk, ugyanis a kisasszony addigra már kialudta magát és játszani akart. Gyakorlatilag az egész nyaralás alatt felváltva virrasztottunk vele, folyton fáradtak voltunk. Ráadásul meg is betegedett, iszonyatosan belázasodott. Szerencsére 1 nap alatt kiheverte, de azt az egy napot sikerült végigaggódnunk rendesen. És az a kislány aki itthon már rendesen ebédelt és vacsorázott az ott töltött két hét alatt csak tápszert volt hajlandó elfogadni, meg egy kis gyümölcsöt, semmi más szilárd táplálékot nem akart! Az utat túléltük és hazafelé sokkal jobban sikerült mint odafele:a kisasszony gyakorlatilag végig aludt. Mégis azt mondom, talán ez tényleg túlzás volt. Hazatérve kb. még egy hétig totál össze volt zavarodva az időátállás miatt, szerencsére elkezdett újra rendesen enni. Most egy ideig itthon maradunk… (gondoltam én, de azóta már vidáman megjártuk Párizst egy hétvégére, gond nélkül).
Mindenkinek azt üzenem: hajrá, ne tessék belustulni otthon! A program mindig ugyanaz: etetés, séta, alvás, de nem mindegy hogy az ember hol sétál 😉
Oldal ajánlása emailben
X