1 hónap 3 gyerekorvos

2009 március 10. | Szerző: olaszhon

Arról már írtam, hogy az első gyerekorvost, Ms. Jégcsapot nem mi választottuk és bizony nagyon nem voltunk egy hullámhosszon. Közben mindenki azt mondta körülöttem, hogy ne izguljak a doktornő nagyon jó gyerekorvos. én azonban meg voltam arról győződve, hogy a jó orvos nem csak azt jelenti, hogy valaki kiértékeli a laboreredményeket és az alapján gyógyszereket ír fel, hanem van egy humán oldala is a dolognak vagyis kommunikál a páciensével, illetve jelen esetben mivel a páciens egy újszülött így annak újdonsült és aggódó szüleivel. Nos Ms. Jégcsap erre nem volt képes. Így aztán nem volt szimpatikus, mert én meg úgy gondoltam, hogy elmúltak már azok az idők, hogy ő az orvos és nekünk vakon bízni kell benne. Szerintem 2009-ben igen is közölni kell az anyával, ha a gyerek tápszert meg antibiotikumot kap. No mindegy, előbb-utóbb kiszabadultunk a kezei és a kórház falai közül. És innentől kezdve szabad orvosválasztás van ugye…

 

Ez itt Olaszországban úgy működik, hogy amikor megszületik a gyerek akkor 7 napod van arra, hogy hivatalosan anyakönyvesztesd. Mivel mi nem vagyunk összeházasodva így mindkettőnknek jelen kellett lennie ennél a bejegyeztetésnél. Szerencsére a kórházban is volt egy kis iroda, ahol délelőttönként le lehetett mindezt bonyolítani. Ezután el kell menni egy másik irodába (itt már elég az egyik szülő) és kérni kell a kicsinek egy adószámot. Bizony, itt már az újszülötteket is nyilvántartásba veszi az adóhatóság. Ha mindez megvan, akkor erről ott a hivatal ad egy ideiglenes papirt amivel el kell menni az egészségügyi hivatalba ahol végre lehet orvost választani. No, azért mégsem teljesen szabadon, hanem leginkább az alapján ahol hely van.

 

Mivel mi egy orvost sem ismertünk személyesen, úgy döntöttünk, hogy az alapján választunk, ami a legközelebb van a lakásunkhoz. Kiderült, hogy legalább 4-5 rendelő van úgy 500 méteres körzetben. Kiválasztottuk tehát a listáról azt, ahol volt hely és viszonylag közel volt.

 

Itt nincs védőnő, miután a kórházból hazamegy az ember egyszer, összesen egyetlen egyszer kijön hozzá a szülésznő (ostetrica), hogy ellássa az újdonsült anyukát jótanácsaival. A mi kis városkánkban egy olyan szülésznő végzi ezt a feladatot, aki immár az egész várost ismeri, mivel oly régóta csinálja, hogy a lassan 36 éves M.hez is ő ment ki annó mikor született. Ennek ellenére vagy éppen ezért nagyon örültem hogy eljött és nagyon hasznos is volt. Igaz, fürdetni nem fürdettük meg együtt a babát, már csak azért sem mert a köldökcsonk még nem esett le és addig itt Olaszországban nem fürdetnek, utána is csak heti 1-2-szer.

 

A gyerekorvoshoz pedig havonta egyszer kell menni, majd fokozatosan egyre ritkábban. Fel is kerekedtünk a nagy napon mindhárman és elmentünk a doktor bácsihoz. Nagy rendelő, 4-5 orvos is rendel ott közösen, egy titkárnővel és váróteremmel. Ez aztán azt jelenti, hogyha a gyerek netalántán nem beteg, akkor az egy-két órás várakozás alatt a váróteremben biztosan elkap valamit a többi gyerektől. Ugyanis olyan tömeg volt és már reggel 10-re olyan késésben voltak, hogy látszott, itt örökké mindig mindenkit megvárakoztatnak. A titkárnő azonkívül hogy nem volt túl barátságos és szimpatikus még annyira béna is volt, hogy többszöri próbálkozás után sem sikerült neki kinyomtatni azt a papirt, amin az orvos telefonszámai voltak. Szerintem csak a nyomtatóból fogyott ki épp a papir, mindegy, ő azt mondta, hogy fáradjunk vissza pár nap múlva és akkor odaadja. Javasoltam, hogy akkor inkább adja meg a telefonszámot és majd én felírom magamnak. Ebben maradtunk.

 

A doki sem volt túl szimpi. Ms Jégcsap után jött Mr Nemérdekelsemmi. Reggel 9-re mentünk, aznap mi voltunk az elsők, mégis fél órát kellett várakoznunk. Szerintem azt se mondta Jónapot, elkérte a kórházi zárójelentést, majd belemélyedt a papirba és a számítógépébe. Negyed órán keresztül néma csendben pötyögte be az adatainkat a gépbe, egy cseppet sem zavarta, hogy mi is jelen vagyunk és hogy életünkben először találkozunk. Ezután „megvizsgálta” a kisbabát, pontosabban megmérte a hosszát, súlyát és fejét no és meghallgatta a tüdejét. Majd azt mondta, hogy a súlyára figyeljünk oda, mert nem hízott eleget. Nem pánikoltam be túlságosan, ugyanis érdekes módon azt nem jegyezte meg, hogy míg a kórházban 52 cm volt a gyerek hossza, Ő most 51 cm-t mért. Egy hét múlva, a kórházi kontrollon pedig ugrásszerűen megnőtt a kislány, ugyanis 55 cm-t mért egy másik doki egy másik módszerrel. Semmi egyebet nem is mondott, egy szóval sem kérdezte, hogy hogy ment a szülés, hogy szoptatom-e vagy tápszert kap stb.

 

Amint elhagytuk a rendelőt egymásra néztünk M-mel és azt mondtuk: cseréljünk gyerekorvost. Naponta telefonáltunk az egészségügyi hivatalba, hogy van-e megüresedés a környéken. Két hét múlva lett is. Kicsi rendelő, egy családi hàz földszintjéből lett kialakítva. Mikor időpontot kértem telefonon egyből a doktorbácsi vette fel a telefont. Már akkor nagyon szimpatikus volt és rögtön másnapra adott is időpontot. Nagyon kedvesen fogadott mindannyiunkat, mikor megtudta, hogy külföldi vagyok külön felhívta a figyelmemet arra, hogy nyugodtan kérdezzek ha valamit nem értek, majd megpróbálja másképp elmagyarázni. Átnéztük a kórházi zárójelentést és megnyugtatott, hogy a kislány jól van, bíztatott, hogy erőltessem a szoptatást. Mielőtt elkezdte a vizsgálatot (méretkezés és meghallgatás) lefektette a gyereket és nézte. Próbált vele kapcsolatot teremteni, kedvesen beszélt hozzá.

 

Mosolyogva jöttünk ki tőle, úgy tűnik megtaláltuk végre azt akit kerestünk!