A TB-s dokimat 12-én láttam utoljára. Akkor azt mondta, hogy még nem várható, hogy a bébi a napokban kicsusszanna, meg azt, hogy a hivatalos dátum 20-a. No, ezzel aztán el is búcsuztunk, vagyis azt mondta, innentől kezdve már a kórház dolga, ott kell jelentkeznem ha szülni akarok, illetve, ha 20-ig nem történik semmi, akkor is be kell mennem vizsgálatra.
Ez utóbbi történt. Vagyis semmi, úgyhogy jöhet a CTG meg a vizsgálat. Eljött ez a reggel is és bátran beléptem a szülészeti osztályra, ahol majd nemsokára én is feküdni fogok. A nővérkék már vártak, és bekísértek egy szobába, ahol három ágy volt három CTG-vel. Rámtették a gépet. A három kismama hasában a három baba szíve egymással versenyezve vert, őrült hangosan. Eközben pedig megtörtént az adatfelvétel. Ez utóbbi nem ment túl egyszerűen, ugyanis mindhárman külföldiek voltunk és azt még csak-csak le tudta valahogy írni a nővérke, hogy DEBRECEN, de a moldáv lány születési helyével már igencsak megküzdöttek.
A CTG után jött a nőgyógyászati vizsgálat. Teljes véletlenségből ismertük a dokit, M. évekig együtt strandröplabdázott vele a parton nyaranta. Egy fiatal srác, így aztán kedélyesen elbeszélgettünk, több barátnőm is hozzá jár a magánrendelőjébe. Azt mondta, hogy minden rendben, és nagyon meg voltam lepődve, mikor azt mondta, hogy csak 26-án kell visszamennem legközelebb, ugyanis már fel voltam készülve lelkileg, hogy mostmár két naponta kell a kórházba menetelnem. De még hozzátette, hogy elég jól állok (méhszáj 1 ujjnyira nyitott és állítólag már fájásaim is voltak, bár én nem éreztem!), szóval nagy valószínűséggel hamarabb fogunk találkozni.
Remélem. Ugyanis egyre nehezebben birom már ezt a várakozást, meg hogy mindenki hivogat, hogy mi újság.
nem történt semmi: ctg és kontroll
2009 január 23. | Szerző: olaszhon
A TB-s dokimat 12-én láttam utoljára. Akkor azt mondta, hogy még nem várható, hogy a bébi a napokban kicsusszanna, meg azt, hogy a hivatalos dátum 20-a. No, ezzel aztán el is búcsuztunk, vagyis azt mondta, innentől kezdve már a kórház dolga, ott kell jelentkeznem ha szülni akarok, illetve, ha 20-ig nem történik semmi, akkor is be kell mennem vizsgálatra.
Ez utóbbi történt. Vagyis semmi, úgyhogy jöhet a CTG meg a vizsgálat. Eljött ez a reggel is és bátran beléptem a szülészeti osztályra, ahol majd nemsokára én is feküdni fogok. A nővérkék már vártak, és bekísértek egy szobába, ahol három ágy volt három CTG-vel. Rámtették a gépet. A három kismama hasában a három baba szíve egymással versenyezve vert, őrült hangosan. Eközben pedig megtörtént az adatfelvétel. Ez utóbbi nem ment túl egyszerűen, ugyanis mindhárman külföldiek voltunk és azt még csak-csak le tudta valahogy írni a nővérke, hogy DEBRECEN, de a moldáv lány születési helyével már igencsak megküzdöttek.
A CTG után jött a nőgyógyászati vizsgálat. Teljes véletlenségből ismertük a dokit, M. évekig együtt strandröplabdázott vele a parton nyaranta. Egy fiatal srác, így aztán kedélyesen elbeszélgettünk, több barátnőm is hozzá jár a magánrendelőjébe. Azt mondta, hogy minden rendben, és nagyon meg voltam lepődve, mikor azt mondta, hogy csak 26-án kell visszamennem legközelebb, ugyanis már fel voltam készülve lelkileg, hogy mostmár két naponta kell a kórházba menetelnem. De még hozzátette, hogy elég jól állok (méhszáj 1 ujjnyira nyitott és állítólag már fájásaim is voltak, bár én nem éreztem!), szóval nagy valószínűséggel hamarabb fogunk találkozni.
Remélem. Ugyanis egyre nehezebben birom már ezt a várakozást, meg hogy mindenki hivogat, hogy mi újság.
Oldal ajánlása emailben
X