Gondolatok a babamasszázsról

2009 április 11. | Szerző: olaszhon

Körülöttem mindenki ódákat zengett a babamasszázsról. Pontosabban az otthoni barátnők, ismerősök istenítették ezt a módszert. Így aztán utánanéztem, hogy mi a helyzet itt a mi olasz kisvárosunkban. Kiderült, a helyzet sokkal jobb, mint gondoltam: ugyanott, ahol a szülésfelkészítőt tartották, szerveznek babamasszázst is. Szerencsére nem ugyanaz a szülésznő tartotta 🙂

 

No, gyorsan jelentkeztünk is, az összesen 5 alkalomból álló kurzusra. A hírdetésen úgy szerepelt, hogy 20 eurós hozzájárulást kell fizetni, de én már a tanfolyam felénél járok és eddig még senki sem emlegetett pénzt. A tanfolyamvezető szülésznő egy kedves fiatal lány, zsenge kora ellenére már maga is kétszeres anyuka (a nagyobbik fia két éves). Kellemes zene, a földön a már jól ismert cselgáncsszőnyeg és nagy színes párnák. A szülésznő egy babán mutatja a mozdulatokat, mi pedig lehetőség szerint saját gyermekünkön próbáljuk lekövetni a látottakat. Nekem ismét bejött az „állami kurzus”: az első alkalommal 5-en voltunk, de a következő alkalommal már csak 3-an maradtunk. Nagyon barátságos légkör alakult ki közöttünk és az egyéb napi baba-mama problémákat is megvitatjuk a masszírozás közben. A legnagyobb nehézség ugye az, hogy a baba éppen akkor ébren legyen, ne legyen éhes és akarja is azt hogy masszírozzuk. Ez nem mindig jön össze mindenkinek, de szerencsére nyugodtan meg lehet ott is szoptatni, át lehet pelenkázni stb.

 

Bár kérdezgettem az ismerős mamákat, azok közül akikkel együtt szültem senki sem tudott eljönni a kurzusra. Túl bonyolult lenne megszervezni, ismételgették. Nos, én pont ezért jelentkeztem! Egyfajta próbatételnek fogom fel: K. már két hónapos, itt az ideje, hogy megtanuljak vele egyedül elindulni, kocsiba vágni magunkat, időre odaérni valahova. Ha mégsem sikerülne, akkor sem történik semmi, de legalább megpróbáltuk, gyakoroltuk! És a három alkalomból kétszer össze is jött.