Bevallom, nagy izgalommal vártam már, hogy végre én is elkezdhessem a szülésfelkészítő tanfolyamot. Itt úgy megy ez, hogy a nőgyógyásztól kapsz egy telefonszámot, amit felhívsz, közlöd az adataidat és az utolsó menstruációd dátumát, majd ez alapján ők valamikor a 31. hét környékén behívnak a tanfolyamra.
Részemről leginkább azon izgultam, hogy mivel január közepére vagyok kiírva, a karácsonyi ünnepek miatt majd lemaradok a tanfolyamról. Itt Olaszhonban ugyanis olyankor kérem legalább két hétre teljesen megáll az élet.
Sikerült azonban még a karácsonyi ünnepek előtt lezavarni a tanfolyamot, mely összesen 5 alkalomból állt, teljesen összevissza napokon, viszont szigorúan délelőtt 10-12-ig, vagyis két óra miatt a teljes délelőttje ráment az embernek. Főleg azok bosszankodtak emiatt akik még dolgoztak. A szülésznő, aki a tanfolyamot vezette, értetlenkedve nézett a panaszkodókra: dehát a munkaadód köteles elengedni, nem?
Furcsa volt, hogy mikor telefonáltak, hogy kezdődik a tanfolyam, akkor rögtön mondták, hogy feltétlenül hozzak csúszásgátlós zoknit magammal. Nem igazán értettem a dolgot, de aztán mikor beléptem a terembe még jobban meglepődtem: tinikori cselgáncsedzéseim jutottak eszembe. A földön tatamik hevertek, azokon pedig jókora párnák. Nekünk, kismamáknak pedig le kellett húznunk a cipőnket és erre a cselgáncsszőnyegre kellett leheverednünk. Valószínűleg azért találták ki, hogy majd bizonyos gyakorlatokat is tudjunk végezni. A tanfolyamvezető szülésznő, Fanny azonban rögtön azzal kezdte, hogy ez élete második tanfolyama (az első pedig egy héttel ezelőtt volt!) és mit mondjak, hozta a papirformát. Csak nagyon általános dolgokat mondott, s amint konkrétabb dolgokra próbáltunk rákérdezni rögtön nyíltan és nagyon határozottan megmondta, hogy fogalma sincs róla. Amikor pedig a helyi kórházi szokásokról kérdeztük akkor már szinte sértődötten közölte, hogy ő innen 30 km-re lakik és fogalma sincs, hogy itt hogy szokták, ő még sosem járt a mi kis városkánk kórházában. De azért nyugodjunk meg, majd az egyik szombaton elmehetünk megnézni a szülészetet, igaz ő nem fog tudni velünk jönni. Miután húsz percen keresztül ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy végre van munkája, még akkor is, ha csak egy vacak szerződéses megbízása van márciusig, mégis milyen jó, hogy itt dolgozhat, de sajnos a sok beszéd miatt a vajúdási poziciók bemutatására már egyáltalán nem maradt idő, erről csak egy agyonfénymásolt papirt adott azoknak, akik igazán nagyon szerettek volna belőle egy példányt. Azt is mondta, hogy a szülésfelkészítőn általában van egy foglalkozás egy pszichológussal is, de mivel most december van, a pszichológus szerződése pedig épp lejárt, már ez évben sajnos nem fogják azt meghosszabbítani, így nekünk most nem lesz hozzá szerencsénk.
A helyes légzéstechnikát legalább annyira mutatta be, mint a vajúdási poziciókat: egy pillanat alatt elmondta, hogy hogy is kellene, de egyetlen egyszer sem próbáltatta el velünk. Mint a partra vetett fókák, feküdtünk ott mi formátlan kismamák a cselgáncsszőnyegen, s a hatalmas párnákkal körülbástyázva magunkat próbáltuk megtalálni a lehető legkevésbé kényelmetlen pozíciót. Ő meg csak beszélt, beszélt, de már megint nem mondott semmi lényegeset.
Ez persze csak szerencse kérdése, talán egy másik szülésznővel egész más lett volna az egész. Szerencsére az utolsó találkozót egy gyermekorvos tartotta és ő már sokkal felkészültebb és tapasztaltabb volt. Tőle sok hasznos dolgot megtudtunk, és igen elgondolkodtató volt az is, amit a kötelező védőoltásokkal kapcsolatosan mondott. Mi ugyanis nem vagyunk túlságosan biztosak abban, hogy valóban akarjuk-e ezeket, és szimpatikus volt, ahogy ő elmondta pro és kontra a dolgokat, de aztán hozzátette, hogy a döntés mindenkinek a saját felelőssége. Ami leginkább megérintett, és amire ez előtt sosem gondoltam, az az volt, hogy azt mondta: ha nem oltatjátok be a gyermeket, akkor valószínűleg nem lesz semmi baja, hiszen a populáció nagy része be van oltva, így gyakorlatilag az ő védettségüket élvezi majd “ingyen, szenvedés pontosabban védőoltás nélkül” a te gyermeked. Erre eddig nem gondoltam, vagyis mindennek a social oldalára. Ebbe a megvilágításba helyezve ugyanis elég egoista döntés nem beoltatni a gyereket, még akkor is, ha mi egészen más okokból elleneztük a dolgot. Na mindegy, az első kötelező védőoltás három hónapos korban lesz, addig még van időnk rágódni rajta!
szülésfelkészítő tanfolyam
2009 január 18. | Szerző: olaszhon
Bevallom, nagy izgalommal vártam már, hogy végre én is elkezdhessem a szülésfelkészítő tanfolyamot. Itt úgy megy ez, hogy a nőgyógyásztól kapsz egy telefonszámot, amit felhívsz, közlöd az adataidat és az utolsó menstruációd dátumát, majd ez alapján ők valamikor a 31. hét környékén behívnak a tanfolyamra.
Részemről leginkább azon izgultam, hogy mivel január közepére vagyok kiírva, a karácsonyi ünnepek miatt majd lemaradok a tanfolyamról. Itt Olaszhonban ugyanis olyankor kérem legalább két hétre teljesen megáll az élet.
Sikerült azonban még a karácsonyi ünnepek előtt lezavarni a tanfolyamot, mely összesen 5 alkalomból állt, teljesen összevissza napokon, viszont szigorúan délelőtt 10-12-ig, vagyis két óra miatt a teljes délelőttje ráment az embernek. Főleg azok bosszankodtak emiatt akik még dolgoztak. A szülésznő, aki a tanfolyamot vezette, értetlenkedve nézett a panaszkodókra: dehát a munkaadód köteles elengedni, nem?
Furcsa volt, hogy mikor telefonáltak, hogy kezdődik a tanfolyam, akkor rögtön mondták, hogy feltétlenül hozzak csúszásgátlós zoknit magammal. Nem igazán értettem a dolgot, de aztán mikor beléptem a terembe még jobban meglepődtem: tinikori cselgáncsedzéseim jutottak eszembe. A földön tatamik hevertek, azokon pedig jókora párnák. Nekünk, kismamáknak pedig le kellett húznunk a cipőnket és erre a cselgáncsszőnyegre kellett leheverednünk. Valószínűleg azért találták ki, hogy majd bizonyos gyakorlatokat is tudjunk végezni. A tanfolyamvezető szülésznő, Fanny azonban rögtön azzal kezdte, hogy ez élete második tanfolyama (az első pedig egy héttel ezelőtt volt!) és mit mondjak, hozta a papirformát. Csak nagyon általános dolgokat mondott, s amint konkrétabb dolgokra próbáltunk rákérdezni rögtön nyíltan és nagyon határozottan megmondta, hogy fogalma sincs róla. Amikor pedig a helyi kórházi szokásokról kérdeztük akkor már szinte sértődötten közölte, hogy ő innen 30 km-re lakik és fogalma sincs, hogy itt hogy szokták, ő még sosem járt a mi kis városkánk kórházában. De azért nyugodjunk meg, majd az egyik szombaton elmehetünk megnézni a szülészetet, igaz ő nem fog tudni velünk jönni. Miután húsz percen keresztül ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy végre van munkája, még akkor is, ha csak egy vacak szerződéses megbízása van márciusig, mégis milyen jó, hogy itt dolgozhat, de sajnos a sok beszéd miatt a vajúdási poziciók bemutatására már egyáltalán nem maradt idő, erről csak egy agyonfénymásolt papirt adott azoknak, akik igazán nagyon szerettek volna belőle egy példányt. Azt is mondta, hogy a szülésfelkészítőn általában van egy foglalkozás egy pszichológussal is, de mivel most december van, a pszichológus szerződése pedig épp lejárt, már ez évben sajnos nem fogják azt meghosszabbítani, így nekünk most nem lesz hozzá szerencsénk.
A helyes légzéstechnikát legalább annyira mutatta be, mint a vajúdási poziciókat: egy pillanat alatt elmondta, hogy hogy is kellene, de egyetlen egyszer sem próbáltatta el velünk. Mint a partra vetett fókák, feküdtünk ott mi formátlan kismamák a cselgáncsszőnyegen, s a hatalmas párnákkal körülbástyázva magunkat próbáltuk megtalálni a lehető legkevésbé kényelmetlen pozíciót. Ő meg csak beszélt, beszélt, de már megint nem mondott semmi lényegeset.
Ez persze csak szerencse kérdése, talán egy másik szülésznővel egész más lett volna az egész. Szerencsére az utolsó találkozót egy gyermekorvos tartotta és ő már sokkal felkészültebb és tapasztaltabb volt. Tőle sok hasznos dolgot megtudtunk, és igen elgondolkodtató volt az is, amit a kötelező védőoltásokkal kapcsolatosan mondott. Mi ugyanis nem vagyunk túlságosan biztosak abban, hogy valóban akarjuk-e ezeket, és szimpatikus volt, ahogy ő elmondta pro és kontra a dolgokat, de aztán hozzátette, hogy a döntés mindenkinek a saját felelőssége. Ami leginkább megérintett, és amire ez előtt sosem gondoltam, az az volt, hogy azt mondta: ha nem oltatjátok be a gyermeket, akkor valószínűleg nem lesz semmi baja, hiszen a populáció nagy része be van oltva, így gyakorlatilag az ő védettségüket élvezi majd “ingyen, szenvedés pontosabban védőoltás nélkül” a te gyermeked. Erre eddig nem gondoltam, vagyis mindennek a social oldalára. Ebbe a megvilágításba helyezve ugyanis elég egoista döntés nem beoltatni a gyereket, még akkor is, ha mi egészen más okokból elleneztük a dolgot. Na mindegy, az első kötelező védőoltás három hónapos korban lesz, addig még van időnk rágódni rajta!
Oldal ajánlása emailben
X