hogy kerül a gyerek a babakocsiba?

2008 november 17. | Szerző: olaszhon

Alapvetően nem aggodalmaskodom túl a terhességet, leginkább az az utáni időszak miatt izgulok. Nagyon mások az olasz és a magyar gyermeknevelési elvek, és nem lesz könnyű szembeszegülni az itteni szokásokkal, hagyományokkal. Az első gond ott kezdődött, mikor megvettük a kiságyat. Azt senkinek sem mertük bevallani, hogy a használtáruk boltjában vettük pár euróért, mert azt már tudom, hogy ezen mindenki megütközött volna. Még akkor is, ha matracot újat veszünk bele, a többi pedig gyakorlatilag egy rácsos fa keret, ami jó állapotban van és az új ágyaktól csak az árban különbözik. A megbotránkozást letereltük azzal, hogy ajándékba kaptuk a barátainktól és így már senki nem mondott semmit. De amikor megtudták, hogy én egyből abban akarom altatni a babát! Ezen már nagyon kiakadtak. Itt ugyanis az első hónapokban a babakocsiban alszik a bébi. Én meg ezen lepődtem meg, bár bevallom kisbaba-ismereteim elég homályosak, így gyorsan körbekérdeztem hazai barátnőimet, de szerencsére minden gyakorló anyuka barátnőm legalább annyira megütközött azon, hogy babakocsiban altatják a gyereket, mint amennyire az olaszok azon, hogy mi meg kiságyban akarjuk. Ez azért még kezelhető dolog, én fogom altatni és ott ahol én akarom és kész. A többi dolog már nem lesz ilyen egyszerű. Itt a gyerek van a központban, akkor eszik és alszik amikor akar. Semmi rendszer nincs az életükben, ha a szülők este 10-kor mennek valahova, akkor az teljesen természetes, hogy viszik magukkal a kisbabát. Ez otthon hajmeresztő dolog lenne, este indul a kötelező, jól begyakorolt program: fürdés, pizsama, fekvés. Ezen a rítuson pedig nem lehet változtatni. Éppen ezért lepődtem meg azon, amikor a múltkor meghívtam vacsira a kedvenc olasz barátnőmet másfél éves kislányukkal. A vacsi után, már holtfáradtan itt rosszalkodott a gyerek, ők meg nyugodtan beszélgettek velünk, mintha misem történne. Igaz, túl nagy dumálásról nem lehetett szó, hiszen mind a 4 felnőtt mind a 8 szeme folyton a gyereken volt. Aki, a példánál maradva, szemmel láthatóan élvezte azt, hogy mindenki vele foglalkozik és annak ellenére, hogy már majd összeesett, nyugodtan rosszalkodott. Ezután pedig a mama pontosabban MAMMA előhúzta a gyerek pizsamáját, és ott nálunk, a nappalink közepén felöltöztette, majd a gyerek még vidáman hancúrozott a pizsiben és csak kb. egy óra múlva indultak haza, amikor a gyereket így pizsamában betették a kocsiba. Hát ez nekem sehogy sem tetszik! Egy másfél éves gyereknek 10 órakor már rég ágyban a helye és a pizsamát szigorúan lefekvés előtt kell felvenni, mint egy jelzést, hogy figyelj kicsim, most jön az alvás! Azt gondolom, hogy az, hogy itt nincs semmi rendszer,

az egyrészt meglátszik a babákon már most,

másrészt a szülőkön, mert semmi magánéletük nincs,

harmadrészt később, ugyanis nagyobb, sőt felnőtt korukban sincsenek hozzászokva a rendszerhez.

Nem akarok én német katonatiszt lenni, de mégis azt gondolom, jobb ha van egy megszokott órarend, remélem nekem sikerül majd ezt kialakítani. Nem lesz könnyű, mert teljesen egyedül leszek.

A másik téma a nyelv, a magyarság. Ettől is nagyon félek, mert ez is rám hárul majd és ez talán még az előbbinél is nehezebb feladat. 

A harmadik dolog ami kiakaszt, az az, hogy itt mindenki annyira babonás, hogy nem szabad megvenni semmit a gyereknek, mindenki azt mondja, hogy még ráérsz, majd ha meglesz a gyerek. Hát nem tudom, nem volt még soha gyerekem, de valahogy nehezen tudom elképzelni ahogy egy két hetes gyerekkel rohangálok egyik boltból a másikba mert  cumisüvegre meg partedlire van szükségem. Vagy majd valaki megveszi? De ki? M. aki utál vásárolni? Vagy az anyósom akivel egyáltalán nem egyezik az ízlésünk? Ez egészen addig fokozódott, hogy pl. mikor a babakocsit kiválasztottuk, akkor az eladó halál komolyan mondta, hogy elég ha leelőlegezzük és akkor majd miközben én bent szülök a kórházban akkor majd az újdonsült apuka érte jön és elviszi a babakocsit meg a többi lefoglalt dolgot… na, más se hiányzik, minthogy szerencsétlen a munkahely és a kórház között rohangászva még a babakocsival is akkor szenvedjen…